forrás: Klein Rudolf: Jože Plečnik, Akadémiai Kiadó, 1992
digitalizálta: Nagy Eszter (köszönet!)

• Jože Plečnik - 1924 (terv), 1925-27 (építés)
• Bogojina (Bagonya - Muraköz),
• slovenia.info: az épület "rendszerint nyitva van"
• Contact: TIC Moravske Toplice, +386 2 538 15 20, e-mail:tic.moravci@siol.net
• >> a térképünkön itt;

A Muraszombat (Murska Sobota) közelében elhelyezkedő Bogojina falu középkori, barokkosított plébániatemploma kicsinynek bizonyult a húszas évek elején, és a papság bontásra ítélte. Plečnik, megismerve a régi épületet, inkább a bővítést javasolta. Ezzel nemcsak anyagiakat takarított meg a szerény egyházközösség számára, de biztosította a történelmi (építészettörténeti) folytonosságot, és teret nyitott a múlttal való építészeti párbeszédre, ami központi kérdés volt számára már ifjúkorában is.

A gótikus falakat megemelte, új kórust, tornyot és templomhajót épített, melynek szélességét a régi templom hajójának hosszához hangolta. A régi templom vált az új előterévé, a belső tér pedig kéthajóssá lett. Mindkettő kétszakaszos és magasságuk is azonos. A szakaszokat és a hajókat egymástól elválasztó nagy boltívek alaprajzban rövidített szárú keresztet alkotnak. A szárak metszéspontjában egy igen hangsúlyos, zömök, középponti fekvésű oszlop hordja a mennyezet terhét. A régi hajótól sűrű árkádsorral elválasztva, kis magasságú és igen csekély szélességű mellékhajó húzódik, amely ugyan háromhajóssá teszi a belső teret, de valójában annyira hangsúlytalan (inkább csak dekoratív), hogy a templomtér egyértelműen kéthajós csarnok benyomását kelti.

Az említett árkádsorral szemben egy azonos kiképzésű vakárkádsor tartja az egyensúlyt, kölcsönöz templomi hangulatot és irányítja a teret az oltár irányába. A méreteket szemlélve a belsőtér majdnem centrális, oldalarányai a nagyon keskeny mellékhajót is beszámítva 13 :12, ha ezt kizárjuk, azaz az egységes belső térből indulunk ki, ez az arány 9 : 7-re növekedik a hosszanti irány javára. A belső tér a középkori hosszanti és a Plečniki centrális szakrális tér szintézise. A számokból kiindulva a kéthajós, kétszakaszos belső inkább központi, de az árkád- és a vakárkádsor enyhén hosszanti hatást kölcsönöz neki, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a főoltár uralkodjék és ne a középponti oszlop. Az enteriőr legmarkánsabb elemei a különböző nagyságú boltívek (a széles hajó szakaszait, illetve a két hajót elválasztó 8,25 m-es fesztávú, legnagyobb, a keskeny hajó szakaszait elválasztó 4,30 m-es fesztávú, az e fölötti két kisablakszerű 1,62 m-es fesztávú és végül az árkádsor 1,25 m-es fesztávú boltívei). A velük való játék gondolata megjelenik már Plečnik bécsi korszakában.

Rusztikus hatást kölcsönöz a belsőnek a falak (boltívek) nagy vastagsága (105 cm), a nem szokványos kialakítású fafödém sötétbarna színe. A födém megoldása nem elsősorban a statikai racionalitás követelményeinek, hanem inkább esztétikai szempontoknak tesz eleget. A templomhajó fesztávját nagyobb keresztmetszetű gyalult gerendák hidalják át. Közöttük párban, a főhajó hossztengelyével párhuzamosan sorakoznak méternyi távolságra a gyalulatlan rönkök. A rönkpárok közötti teret deszkák hidalják át. A rusztikus hatás fokozására, a helyi gelencséripar reprezentálása céljából festett tányérok ékesítik a födémet és a főoltárt. Plečnik elragadtatással szólt a falu gelencséreinek őszinteségéről és becsületességéről, akik saját anyagi kárukra, de a templom szépsége érdekében az építészt a szakma legjobbjához kalauzolták.

A rusztikus elem mellett elegáns építészettörténeti részletek is helyet kaptak. A középső oszlop, a bizantinizáló árkádsor oszlopai és fejezeteik szürke márványból készültek. Plečnik csodálattal ír a falucska lakosságáról, amely önként vállalta a költségtöbbletet a drága márványoszlopok felállításáért. A bizantinizálás Plečnik és más építészek, mint például Ante Kovaíic, a horvát Wagner-tanítvány szakrális építészetében a Monarchia délszlávok lakta vidékein utalás a görögkeleti testvérnépek (szerbek, bolgárok) templomaira. Ez „ellenséges politikai kokettéria" volt az osztrák uralkodó nemzet rovására. A délszláv állam megalakulását követően a bizantinizálás hivatalos stílussá lépett elő, de nem sokkal ez után, a harmincas években, a katolikus lakosság kiábrándulása folytán, nyomtalanul eltűnik az ország nyugati felében.

Az épület külseje belülről építkező, organikus koncepcióról tanúskodik, Plečnik jellemző klasszicizmusa — a klasszikus oszlopokkal díszített kerek torony — csak mint kézjegy jelenik meg. A templom tömegképzése követi a helyi építészeti hagyományt, és a művész ügyesen ötvözi a népi építészet nemes egyszerűségét a kifinomult kerek mértani formákkal. A régi, barokk templom hangulatát, tájképi jellegzetességét idézi a két kicsi, enyhén hagymasüvegű kerek torony a nagy kerek harangtorony csúcsán, illetve a hosszház keleti végén.

Az épület plasztikáját Damjan Prelovsek a ronchampi kápolnáéhoz hasonlítja, kiemelve, hogy csak az építőanyag — a vasbeton mellett a tégla, illetve fa — a lényegesen eltérő mozzanat a két épület között. Ha létezik is némi hasonlatosság, mégis úgy tűnik, hogy a két épületet világok választják el egymástól: Le Corbusier kartéziánus, a hagyománnyal szakító, „forradalmi" és csak a maga irányvonalát méltányoló művész volt, Plečnik pedig misztikus, a hagyományt értékelő és továbbvinni akaró, a másikat mindig megbecsülő építész. Ma, a posztmodern korban Plečnik nem szorul rá arra, hogy Le Corbusier-vel legitimizálják. A bogojinai templomnál olyan harmonikus átmenetet valósított meg múlt és jelen között, amilyenre kevés példa van Szlovénia építészetében.