- Bevk Perović arhitekti, 2009;
- Savska cesta 18 A/B/C, Kranj, >> a térképünkön itt;
- forrás: Archdaily;
- Plečnik medal 2011; jelölés: mies van der rohe award, 2011
A Sotočje társasházegyüttes egy XIX. századi ipari területen, a Száva és Kokra folyók találkozásánál épült, úgy 15 kilométerre Ljubljanától. Az idővel leépült ipartelepek - a történeti városmag közelsége és a természeti környezet jelenléte miatt - lassan a város minőségi lakóövezetévé válnak.
A 142 lakásból álló együttes egy kiemelt platón áll a folyók találkozásánál, a hegyen álló középkori városrész alatt. A környék a korábbi gumigyár miatt erősen szennyezett volt, ami az építkezés előtt radikális talajcserét igényelt - a kiemelt plató így nem csupán a garázs, de a környezeti szennyezésre adott érzékeny válasz is.
A három épület között kialakuló területek nyugati irányban kinyílnak a folyóra. A tömbök látszólag véletlenszerű telepítése valójában azt célozza, hogy minden lakásból feltáruljon a folyó, ahogy a középkori város sziluettje is a másik oldalon.
Az együttes az állami lakásépítési program keretében épült meg, PPP (private-public partnership) finanszírozási rendszerben fiatal pályakezdő családoknak.
Miközben a lakások visszafogottak úgy méretükben mint kialakításukban, mindegyikhez tartozik egy folyamatos homlokzati sávot alkotó terasz. Az épület külső bőre perforált alumíniumlemezekből készült, ami a felületnek egyfajta "mély homlokzat" jelleget kölcsönöz, ahol a lakások külső élete a két homlokzati (egy vizuális és egy hőszigetelő) réteg között történik.
A paneleken megjelenő egyszerű minta a környékre jellemző faépítésű épületek mintáit idézi fel, egyúttal biztosítja a légáramlást és a nap bejutását is az épületbelsőbe. Emellett egy végigmenő függöny került az alumíniumhéj mögé, ami a teraszoknak teljesen zavartalan használatát teszi lehetővé, az együttesnek egyfajta színpadias jelleget is adva.
Az átlátszóság és áttetszőség, zárás és nyitás háromdimenziós játéka jött létre, ami így egyrészt minden lakásból kilátást biztosít a szomszédság és a kiemelkedő környezeti értékek felé, másrészt kellően teret ad a magánélet védelmének is.
Az épületek lapostetején elterülő fehér kavics az óvárosból nézve elhagyott folyómedreket idéz.
