(a fordítási segítségért köszönet Szabó Timinek!)

Ma reggel a Mies van der Rohe Díj az Európai Építészetért átadó ünnepségén a barcelonai Mies van der Rohe pavilonban találkoztunk Leaval és Tomával, a Studio Up alapitóival, akik a feltörekvő építészek kategóriában kiemelt dicséretet kaptak a 46° 09′ N / 16° 50′ E nevű, a horvátországi Koprivnicában, található gimnáziumukért – és most megosztották velünk ezt az érdekes projektet.

• Koprivnica (Kapronca), Ulica Dr. Željka Selingera 3A, Horvátország
• az iskola neve: Gimnazije „Fran Galovic", Koprivnica
• Studio Up, 2008
• forrás: Archdaily.com
• >> a térképünkön itt;

A zsűri tagjai: Francis Rambert (elnok), Ole Bouman, Irena Fialová, Fulvio Irace, Luis M. Mansilla, Carme Pinos és Vasa J. Perović.

Lea Pelivan (1976, Split), és Toma Plejić (1977. Riijeka) 2001-ben diplomázott a Zágrábi Egyetemen, majd 2003-ban megalapították saját irodájukat. A legfontosabb projektjeik: Frameworks (keretek) (hely-specifikus projekt a 2004-es Velencei Biennáléra), a P10 vegyes használatú épület Splitben és a Spectator irodaház Zágrábban.

"Koprivnica - a Mega szelleme"

A város, ahol Horvátországban a legalacsonyabb a középiskolát végzettek száma, szemtelen: 900 tanulóval és 2000 nézővel számoló pályázati programmal állt elő 2003-ban.

A gimnázium és a sportcsarnok amerikai-stílusú külvárosi lakóházakkal szemben álló telke ambiciózus városi beavatkozások – mega-elemek – sorának végén található.

"Tabula Rasa"

A helyszín a „két világ” találkozásánál a radikálisan kettéválik: fekete és zöld, teli és üres, szellemi és fizikai: az egyik a városra néz, a másik a külvárosi lakónegyedre.

Az új épületegyüttes e két véglet között jött létre. A környezet artikulálatlan végtelenségét a belső gazdag térbeli kapcsolatainak rendszere ellenpontozza; a gimnáziumnak – a közösség terének – a telek közepén álló rejtélyesen monolitikus tömb ad formát: fő- és oldalhomlokzat, hierarchia és felsőbbség nélküli provokatív kontrasztot képező egész.

A "közösség helyének" gondolata ennek a hibridnek a stabilitását vizsgálja, és a legszélsőségesebb olvasatokat teszi lehetővé úgy a használat mint az értelmezés felől. A transzparens membránnal burkolt absztrakt monolit melletti döntés radikális szakítás a modernista iskolák és sportlétesítmények hagyományával, ami alig volt többnek tekinthető funkciósémák bürokratikus térbe-transzponálásánál.

Hibriditás

A koprivnicai p-p-p konstrukcióban (public-private partnership) megvalósult épület gondolatának felmerülésekor már megfogalmazódott a két funkció egy épületben való elhelyezésének igénye. A hibrid funkciók jól egybecsengenek a p-p-p koncepcióval, hiszen a hibrid komplexum az új intézménytől (az iskolától) függetlenül is bérbeadható és menedzselhető. A kiszolgálófunkciók térbeli és vizuális átfedése és a használat egybefonódása az épületet szervező alapgondolatot domborítja ki.

Az épület szerkezete a földszinten vasbeton, a felső szinteken szárazon szerelt "H" alakú acél elemekből áll. Az emeleti tantermek vékony Slim-deck padlót kaptak, a födém könnyű horganyzott acél trapézlemezből és felbetonból áll. A sportcsarnok tetőszerkezete derékszögű acél elemek összekapcsolásával létrehozott speciális térháló.

Általában minden felhasznált anyag megtalálható a hagyományos építési piacon (világítás, eloxált alumínium ablakkeretek, fém parapet rácsok, ipari Profilit opál üveg), nincsenek felesleges burkolatok, a beton mennyezetek is nyersen maradtak. A költségessége miatt az edzőteremben nincs légkondicionáló, a sportcsarnok feletti árnyékolórendszer és az emeleti konzolos tantermeken áthaladó légcsatornák biztosítják a hideg levegő folyamatos áramlását a nyári hónapokban, a dupla polikarbonát héj pedig „üvegházhatást” hoz létre télen. Az éjjel világító, sugárzó áttetsző héj az épületet közösségi gyűjtőlencsévé, a koprivniciai fiatalok ikonikus és szimbolikus helyévé teszi.

Studio Up with Francis Rambert (Jury Director)