forrás: Klein Rudolf: Jože Plečnik, Akadémiai Kiadó, 1992
digitalizálta: Nagy Eszter (köszönet!)
- Barje, Ljubljana mellett, contact: +386 1 4272218
- Jože Plečnik, 1925 (tervek), 1937-38 (építés), 1940 (oltár), 1950 (kórus, szószék)
- >> a térképünkön itt;
Plečnik unokaöccse, Kari Matkovič felkérésére tervezte utolsó jelentősebb szlovéniai templomát. Míg a šiškai templomnál csak az alaprajzból világlott ki, hogy voltaképpen kereszttemplomról van szó, itt ez már kívülről is nyilvánvaló. A templomtér itt is egységes, oldalarányai 25 :11, a mennyezetet itt is oszlopok tartják, de a šiškai templomtól eltérően azok nem választanak le intimebb teret. Itt csupán négy kör keresztmetszetű nagy oszlop van, amelyek a tetőszerkezetet tartják. Nincs födém. A belső tér középső, hosszúkás, oltár előtti részét alacsony korláttal kerítették el a gyerekek számára, akik így közel lehetnek az oltárhoz a mise alatt, de szüleik is szemmel tarthatják őket.
A belső tér architektúrájára leginkább a kárpátaljai fatemplomok voltak hatással. Az enteriőr legmarkánsabb elemei, a már említett tartóoszlopokon kívül, a statikai funkciótól mentes fapillérek, amelyek ugyan látszólag a vastag gerendákat támasztják alá, de valójában csak esztétikai, térmeghatározó szerepük van. A falak kevéssé hangsúlyosak a nagy ablakfelületek következtében. (Itt a belső tér jobban kitárulkozik, mint a városi templomok esetében, mert nem profanizált világ övezi a szakrális teret, hanem a természet.) Az ablakok nemcsak nagyságukkal, de a 3 : 2 oldalarányukkal (fekvő ablakok) is rendhagyóak. Apró négyzetekre tagolt üvegfelületeik fokozzák a rusztikus hatást, amelynek legmarkánsabb elemei a falak szabálytalan terméskövei és nyerstégla felülete, a mestergerenda, szelemenek, szarufák és ezek díszítése. A vastag kör keresztmetszetű oszlopokon ívelt kék-piros-sárga népies ornamentikával találkozunk, az igen karcsú díszpilléreket színes fejezetek tagolják, a karzat mellvédjét pedig népies fafaragás ékíti, a gerendákat, szelemeneket apró növényi díszítés borítja. Sima deszkaburkolat fedi a szarufák közötti teret és az ablakok alatti falszakaszt.
Az épület külseje is rendhagyó. Ha tornyát figyelmen kívül hagynánk, kétszintes alpesi üdülőnek tűnne. Ilyennek mutatja hosszúkás tömege, kis lejtésű nyeregteteje, a durva kő falpillérek és a közöttük elhelyezkedő faburkolatú falfelületek. Az azonos külsejű földszint és emelet azonban valójában eltérő rendeltetésű helyiségeket rejt magában: a földszinten a paplak és a plébániahivatal, az emeleten a templomtér kapott helyet. Szakrális karaktert két igen hangsúlyos elem kölcsönöz az épületnek: a megnyújtott diadalívre emlékeztető lapos, széles torony, amely a karsztvidéki falusi templomok ablakmotívumának kinagyítása, és a szokatlanul nagy méretű, méltóságteljes feljárat az emeleti templomtérbe (mögötte helyezkedik el a bejárat a paplakba és a plébániahivatalba). A falszerű tornyon szabálytalan közökben váltogatják egymást a terméskő és nyerstégla felületek. Ezzel a szabálytalansággal áll szemben a különböző magasságú félköríves nyílások rendje — a bogojinai templomról ismert motívum.
A kisebb ajtószerű nyílások a tornyon kívül körbefutó „lépcsőházban" való közlekedést teszik lehetővé, az ablakszerű nyílások csupán dekoratív jellegűek. A fenti nagy boltív a harangok elhelyezésére szolgál és tartja a formai egyensúlyt a bejárati nyílással. A diadalívszerű kapubejáraton áthaladva még nem jutunk a templomba, hanem egy keskeny hídszerű nyitott térbe, amelyből nyílik az imaterem.
Az épület harmadik, igen hangsúlyos tömege az ünnepélyes lépcsőfeljárat. Jellemzően plečniki az előtte álló két toszkán oszlop, majd a lépcsőkar mellvédjét képező zömök oszlopocskák sűrű sora. A terméskőből készült lépcsőfeljárat két oldalán ismét a különböző magasságú boltívek játékával találkozunk.
Ezen az épületen felbukkannak már a Plečnikre jellemző nagyméretű, különleges tetőfedő elemek, amelyek minden későbbi épületén más-más alakban fordulnak elő. E betoncserepek nyomán újszerű hatás alakul ki: lapos téglatestszerű és nagyméretű henger alakú tagok váltogatják egymást, hosszirányú rajzolatot kölcsönözve a tetősíknak. (A lapos részek két oldalán levő kiemelkedéseket félkörös takarótagok fedik. Az eresznél a félköríves tagokat elölről korongok zárják, miáltal azt a benyomást keltik, hogy e kerek felületek a tető síkján végigfutó hengerek - 2012-ben a Bramac újította fel.)
A barjei templom tökéletesen beilleszkedik a ritka beépítésű falusias tájba. Hosszanti tengelye párhuzamos az előtte elhaladó országútéval, via sacrája pedig merőleges ezekre, azaz az útról letérve a lépcsőfeljárat elé kerülünk, amelynek meghosszabbítása a via sacra. Az épület közvetlen közelében nincsenek házak, mögötte mezők húzódnak.
