Kezdenek beérkezni az úti ZH-k, persze csillagos ötös mindegyik, mégis: talán alkalmasak lehetnek arra, hogy kis okoskodással továbbgördítsem a kérdésekben elrejtett 2-3 gondolatot. Az első az a bizonyos "kilencpontos puzzle", amit Lukovich Tamás A posztmodern kor városépítészetének kihívásai (2001) című könyvéből kölcsönöztem, s amely könyvet nem győzök egyre ajánlani. A feladatunkról - és a gondolkodásról, amit modellez - a következőt írja:

Kiváló rajzok érkeztek U. Nagy Gáborhoz is; - a nagyobb négyzetben kisebb négyzet vagy a szobák egymás mellett típusú megoldások mellett azért felerősítenék egy másik lehetséges irányt: a megismeréskor, az alaprajz tanulmányozásakor, a rajzoláskor érdemes építeni a terv gyönyörű szerkesztettségére: a mestergerenda és a keresztirányú merevítőfal adta "tengelyekre", az így kialakuló téri viszonyokra, egybeesésekre és elválasztódásokra - vagy arra az érzékenységre, amit a lépcső elhelyezése jelent: az iménti tengelyekhez kapcsolódva egy nagyobb és egy kisebb térrészt választ le, anélkül hogy a vizuális kapcsolatot számottevően korlátozná. Az alsó szint gyönyörűen 4 egyenlő részre bomlik (a zárt falfelületeken, az alsó közlekedőben a tárolók is elegendő helyet kapnak).

Hangsúlyoznám azért, hogy a fent ünnepelt szerkesztés nem öncélú, nem önmagáért való esztétika: (jó esetben) az épület alapvető hierarchiáját jeleníti meg, RENDet tesz a funkcionális igények erdejében, organikussá szervezi az addig csak papíron, számként létező területigényeket: az ÉLETnek egy lehetséges rendjét mutatja meg. És ha rendről beszélünk, akkor izgalmas ezt a legkülönbözőbb szinteken végigkeresgélni: a nagy gesztusok, az alap-döntések világa hogy bomlik le az alárendelt helyiségek, az ajtónyitások, a bútorozhatóság alsóbb szintjein. Mindez jól megmutatható-vizsgálható egy tenyérnyi kis rajzon, skiccen, amin a magunk számáéra foglaljuk össze a ház lényegét.

Ugyanilyen gyönyörűen szerkesztett - például - Nagy Tamás munkája: Dunaújváros, evangélikus templom:

Épületekkel való ismerkedéshez, "tanuláshoz" (ad absurdum: az épület "megtanulásához"), a REND kereséséhez és megismeréséhez hasznos eszközünk lehet nekünk kedves, fontos tervek skiccelése, "sűrítése" - amit mint tapasztalatot aztán saját tervezési gyakorlatunkban is kamatoztatni tudunk.

Kedvenc színem a piros (13:45 van).