2012. szeptember 6-án nyílt meg a szlovéniai Vitanje településen az űrtechnológiát a nagyközönség számára bemutató központ különleges épülete. Az asztronautika kevésbé ismert szlovén úttörője, Herman Potočnik Noordung örökségének is emléket állító intézmény négy építésziroda (Bevk Perović arhitekti, Dekleva Gregorić arhitekti, OFIS arhitekti és Sadar+Vuga arhitekti) közös munkájaként készült el.
Maribortól délnyugatra található Vitanje, amely egy ideig Herman Potočnik Noordung (1892-1929) otthona is volt. Az I. világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia mérnökeként és katonatisztjeként tevékenykedő Potočnik az 1920-as évek közepétől a világűr meghódításának lehetőségeivel foglalkozott. Az asztronautika elfeledett úttörője elsőként írta le a geostacionárius (a Föld forgásával megegyező keringési idejű, a Földről nézve álló helyzetű) műholdak működési elvét. 1929-ben jelent meg korát jócskán megelőző könyve, „Az űrutazás problémái – A rakéta-motor" (Das Problem der Befahrung des Weltraums – der Raketen-motor). A 188 oldalas, 100 saját rajzával illusztrált kötetben különböző rakéta-meghajtásokról, űrjárművekről, a repülés fázisairól, valamint a távolabbi bolygók és csillagok meghódításnak reális lehetőségéről írt, továbbá felvázolta egy 30 m átmérőjű, kerék alakú, saját tengelye körül forgó, geostacionárius űrállomás tervét, amelyben a centrifugális erős segítségével a földi viszonyoknak megfelelő gravitáció idézhető elő. A most elkészült kulturális központ építészeti koncepcióját is ennek a járműnek a vázlatai inspirálták.
Az új épület mellett áll az egykori püspöki kastély, ahol a település önkormányzata székel és 2006-ban itt nyílt meg a Herman Potočnik Noordung Emlékszoba is. A KSEVT a tervek szerint kulturális, társadalmi és tudományos események kiemelt helyszíneként fog működni a jövőben. A szabadon álló, monolit vasbeton szerkezetű, alumínium burkolatú épület a település főútja mellett - a település egykori közösségi háza helyén - található, északnyugati oldalról egy patak és az azt kísérő zöldterület határolja. Az épület formáját két alacsony, különböző szögben összemetsződő henger alkotja. Az alsó a nagyobb átmérőjű, síkja északról dél felé emelkedik, míg a felső a kisebb, észak felé emelkedik és délen kapcsolódik a nagyobbhoz, amelyet a déli oldalon a bejárat transzparens üvegfelülete „támaszt alá".
Az épület különleges helyszíne és tervezési programja mellett a négy építésziroda együttműködése is különlegesség volt. A közös munka ötlete az első találkozón vetődött fel, ahol a beruházó a négy irodának egy belső pályázatot ajánlott. Az építészirodák vezetői ekkor döntöttek úgy, hogy inkább közösen viszik végig az egész projektet. A koncepció alapötlete több egyeztetés során alakult ki, később a tervezési munkát a különböző fázisok szerint osztották fel az irodák között.
