Nehezen múló emlékünk a hegyeshalmi acélsorompó, az NDK határőr kutya, vagy a kutakodó ferihegyi vámos. A gyomrunk összeszorul, akármilyen határra érkezünk, és sehogy sem akar elmúlni, pedig lassan már kellene. Aztán rájövünk, hogy ez jobb már sosem lesz, csak a tüneteinket kezelhetjük. Mivel tárgytervezők vagyunk hát így:
Elhatároztuk, hogy a schengeni csatlakozás örömére határpadokat tervezünk a magyar-szlovén, magyar-osztrák és magyar-szlovák határra. Az volt a szándékunk, hogy egy olyan tárgyat tervezzünk, amely nem elválaszt, hanem összeköt bennünket a szomszédainkkal.
A padok két fél darabból állnak, a két ország jelével és egy-egy fél szívvel. Az ünnepélyes összeszerelés után egy közös pad jön létre, egy egész piros szívvel. Ezután bárki akkor és addig ülhet a határpadon, amikor és ameddig csak akar és elmerenghet azon, hogyan tudtunk eddig határok között élni.
