Olaszos, mediterrán jellegű épületeivel, egy dombra épült Štanjel vagy olaszul San Daniele (Szent Dániel) az egyik legszebb középkori község a karsztvidéken. Már a történelem előtti időkben is lakott település volt, de igazán csak a római korban vált jelentőssé. A IV. században a barbárok elleni védelmi erőrendszer egyik fontos tagja volt. A XIV. században már mint az aquileiai patriarkátus hűbérbirtokaként jelenik meg az írásos emlékekben, később a görzi (goriziai) grófok birtoka volt.
A XVI. századtól 1806-ig a Habsburgok birtokai közé tartozott. A törökök többször elfoglalták és kifosztották, de a városka mindig újjászületett és megtartotta középkori jellegét, a meredek szűk sikátorokat, a kanyargós utcákat, az egymáshoz zsúfolódó házakat a bástyákkal tarkított középkori várfalon belül. A város az I. és a II. világháborúban is súlyos károkat szenvedett. Sok épülete a mai napig romos állapotban van, az újjáépítés és helyreállítás napjainkban is javában folyik (utazgató).
Max Fabiani (1865 – 1962) szlovén építész szülőfaluja.
További információk: Wikipédia(en);
