Burek. Legendás. Millió egy változata van: pizzás, darált húsos, sajtos-gombás, almás, meggyes, de nekem a csúcsok csúcsa, az a túrós burek. Szinte mindig azt eszem. Egy jó nagy pohár joghurttal. Burekot enni mindig jó: emlékszem, gyakran, amikor Újvidéken töltöttük a hétvégét a nagyszüleimnél, tata csak elugrott a közeli pékségbe, és hozott mindenkinek egy-egy túrós burekot, és már mosolygósan indult a reggel! De burekot hajnalban is jó ám enni, a barátokkal, álmosan, egy átmulatott éjszaka után, hála a szorgos pékeknek, akik hajnalban is nyitva tartanak, hiszen akkor sül a friss kenyér, aminek az illata úgy átmelegíti az ember lelkét, mint a legmelegebb paplan:)